Ő itt Jankó. 1956 októberében 12 és fél éves volt, egy budai srác, aki a forradalom kitörésekor naplóírásba kezdett, mellé pedig akkurátusan összegyűjtötte a korabeli napilapokat.
Naplójával együtt így két doboznyi eredeti újságot, kokárdát, zászlóból kivágott Rákosi-címert és egyéb relikviát őrzött meg, titokban: a forradalom leverése után gondosan elrejtett mindent, nehogy bajba sodorja az eleve osztályidegennek minősülő családját.
A következő oldalakon ebbe a naplóba olvasgathatunk bele. Saját élmények, mókás jelenetek keverednek benne a kis Jankó által itt-ott hallott hírekkel és ellenőrizetlen pletykákkal; a forradalom leverése után egyre óvatosabb megfogalmazásban. Az utolsó naplóbejegyzés egy kis rajz, amely a napló elrejtésének helyét ábrázolja.
A naplóhoz Jankó saját kezűleg készített keménytáblás kötést: valószínűleg az oroszok által elhurcolt nagyapjától, a Balatoni Yacht Club egykori alelnökétől maradhatott meg a Magyar Yacht újság 1922-es egybekötött kiadásának borítója, abba tűzte bele füzetét.
A napló hátuljára beragasztotta a másodikos olvasókönyv március 15-éről szóló olvasmányát, mellé pedig átírta annak szövegét, aktualizálva a saját október 23-i élményeivel és kiegészítve néhány további epizóddal:
